| A
vizsolyi református templom három nagyobb téregységre - toronyra,
hajóra és szentélyre - oszlik. Négyzetes alaprajzú tornya a nyugati
homlokzat előtt emelkedik, a szentély pedig önmagában is egy többsejtű
térrendszert alkot. A szentélynégyzethez egy keskenyebb meghosszabbítás
és egy még keskenyebb félköríves apszis csatlakozik. A zömök torony
háromemeletes. Földszintjét három oldalon nyitott, csúcsívvel
tagolt előtér képezi.
Az
alsó két emeleten lorésszerű, a harmadik emeleten már csúcsíves
mérműves ablakok vannak. A hajóba a toronyaljból nyíló ajtón át
juthatunk, a hajó déli oldalán lévő korábbi bejáratot befalazták.
A hajót sík mennyezet fedi, megvilágítást déli irányból, négy
keskeny, csúcsíves ablakon át kap. Nyugati oldalán álló fakarzatáról
a toronyba a toronyalj íveivel azonos, csúcsíves bejárat vezet.
A hajót a szentélynégyzethez kapcsoló nyomott csúcsívet egy hengertagból
és zárólemezbol álló vállkő hordja. A szentélynégyzet bordás keresztboltozattal
fedett. A hornyolt profilú bordák orsó és csonkagúla tagból álló
konzolokra futnak. A boltozat záróköve indás, növényi ornamentika
kezdetleges utánzása. A diadalív lépcsősen tagolt bélletű. Az
apszist lapos félkupola fedi. A szentélyben félköríves tölcsérablakok
vannak. A templom külseje puritán. Apszisát vakárkádsor tagolja,
egyetlen szobrászati dísze a szentélynégyzet déli falán található
torzfej.
A
templom már említett három téregysége lényegében két periódusban
épült. A jelenlegi háromosztatú szentély épült először, mint teljes
templom. A terület betelepüléséből és az épület formai kialakításából
következtetve a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején
kezdhették építeni, de 1220-ban már állnia kellett, mert abban
az ezstendőben "Igyházasvisl"-t is említenek
az oklevelek.
Később
az eredetileg kisméretű templomot bővítették a mai hajóval és
a toronnyal. A templom típusa (egyhajós, homlokzati tornyos, nyugati
karzattal, síkmennyezettel), gótikus részletformái (bordaprofil,
mérvű) valamint a történelmi tények (Vizsoly jelentős szerepe
a 14. század elején: 16 garas pápai adót fizet) azt látszanak
bizonyítani, hogy az épület bővítését a 14. század huszas éveire
befejezték. A bővítés során kapta a románkori hajó a síkmennyezet
helyett a bordás keresztboltozatot. Szintén ekkor, vagy a következő
évtizedekben épült a szentélynégyzet déli oldalára a sekrestye,
melynek alapjaira 1942-ben ásatások során bukkantak.
A
templom a 16. század második felében már a református egyház tulajdona.
Az átvétel körülményei ismeretlenek.
Állapota
a 18. században nagyon rossz. A református kézen való megtartásért
folytatott harcok árnyékában a gyülekezetnek egyelőre nem állt
módjában felújítani a templomát. Bizonyára az idő múlásával is
romlott folyamatosan "Isten házánac állapotja",
de Sallay Marianne véleménye szerint az 1697-ben Vizsolyban zajló
csata alkalmával szenvedett nagyarányú sérüléseket, s ekkor pusztulhatott
el a sekrestye is.
A
templomtetőt 1762-ben és 1774-ben zsindelyezték, két évre rá pedig
új padokat készíttettek. Nagyarányú renováláshoz csak a türelmi
rendelet kiadása után négy évvel fogtak hozzá, 1785-ben: kijavították
az omladozásokat, megépítették az északi és déli oldalon ma is
álló támfalakat, pótolták a tető leéget részeit, s külső-belső
meszelést végeztek. "Mindez történt ifj. Tóth István
Curatorságában." Az elvégzett munkálatok felsorolása
és a gondnok megnevezése után Nehémiás könyve 13. fejezetének
14. verse van megjelölve, melyet Károlyi Gáspár így fordított:
"emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd,
hogy eltörölhessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem
vala az én Istenem házával és rendtartásával. "Néhány
év múlva új famennyezettel ékesítették a templomot. Feliratát
1875-ben Myskovszky Viktor jegyezte fel, mely szerint "Ez
Isten házának mennyezetét építette a Vizsolyi helv. conf, ecclesia,
a maga költségén MDCCXCI. Volt prédikátor Ns. és tisztelendo Lisnyay
Damó Pál úr, Curator Kozma András, egyházffy Tót András, Maister
Ns. Harsányi István úr . Julius 9. napján."
Új
korona került 1792-ben a szószék fölé. Anyakönyvünk így tanúskodik
erről: "Anno Dni 1792. Koronát tsináltatott Fekete
Anna, néhai Takáts András Özvegye, Gyermekivel, Takáts Jánossal,
Takáts Pállal és Takáts Anna leányával megeggyezett akarattal
és költséggel, melly került 50,- ötven vonás forintokban, mellyért
koronázza meg az Úr Isten oket mind a két éltre meg kívántató
Áldásokkal. ezen Prédikáló szék felett való koronát készítette
Nemes és Nss. Harsányi István Úr. Szántai lakos." Ma
is ez a korona áll a szószék felett.
A
század utolsó néhány évében még mindig fennállt a templom katolikus
kézre való kerülésének veszélye. Puky András 1798-ban eképpen
tudósítja ágensét: "a közelebb való esztendőkben renováltattuk
ezen templomot, ha megfosztanak tüle, tetemesképpen megkárosítanak,
mert belekerült in citer 500 forintokba"
Az
elvégzett munkálatok viszont nem használtak a templom középkori
jellegének. A fentebb említett felújítások mellett, melyekről
anyakönyvi feljegyzéseink szólnak, az is kiderül, hogy a hajót
átalakították (alacsonyabban fedték be), a déli bejáratot és a
negyedik, még gótikus formát mutató ablakot befalazták, a nyugati
oldalon lévő karzatot lebontották és a szentélyben emeltek helyette
újat. Az apszis félkupola-boltozatát bedeszkázták, a toronyba
vezető ajtónyílást, mely a karzatról nyílt, befalazták s helyette
a torony földszintjének boltozatát törték át, ahonnan falépcső
vezetett a toronyba.
A
"vizsolyi ódon templom és torony" falainak
kijavítására 1885-ben került sor. Ekkor hozták helyre a repedéseket,
a támfalakat és a torony ablakainak megrongált boltíveit, valamint
kivakolták és kimeszelték a templomot és a tornyot. |

|